Óvodapedagógusként, fejlesztő, és gyógypedagógusként, TSMT terapeutaként, valamint szülőként is azt mutatják a
tapasztalataim, hogy a gyermekek optimális fejlesztése érdekében egyre több feladat hárul
mind a családra, mind pedig a közoktatási intézményekre, pedagógusokra a gyermekek
fejlesztését, nevelését illetően. Az első és legfőbb feladat manapság az, hogy a gyermekek
életkorukhoz képest fejlett intellektuális képességeit összhangba hozzuk az idegrendszer
megfelelő érésével, valamint az optimális mozgásfejlettséggel. A sok inger, mely éri őket,
szinte mind az agyat, és az idegrendszert bombázzák, így annyi gyors és sok információt kell
egyszerre feldolgozniuk, mely ingerek súlyosan terhelik a még fejlődésben lévő
idegrendszerüket. Ebben a cikkben ezekre a jelenségekre keresem az okokat, valamint a
lehetséges megoldásokat, a teljesség igénye nélkül.
A 21. századra jelentősen megváltozott a társadalom. Nemcsak az értékrendek változtak meg,
mindemellett az emberek életmódja, igényszintje is jelentős változásokon ment keresztül. Az
előző évszázadokban inkább a két kézzel végzett munka volt jellemző, sokan szereztek
szakmát, éltek szerény körülmények között. Állatot tartottak, művelték a földeket. Az
iparosodás, gyárak épülése, valamint a technikai fejlődés magával hozta az emberi munka
megkönnyítését, az egyre növekvő igényt a kényelmesebb életre, valamint a – tárgyak az
értékek – világ felé. A társadalom tagjai már sokkal nagyobb szerepet tulajdonítottak saját
maguknak, előtérbe került az „én”.
Mindeközben a gyermekek fejlődése is változásokon ment keresztül, hiszen míg a tanyákon,
kertvárosokban a mozgásigény, valamint a mozgáskoordináció automatikusan fejlődni tudott,
valamint volt hely, és idő a spontán, valamint az irányított érésre, addig a 21.században már
egyre szűkült a mozgástér, szűkültek a képességeket fejlesztő játékformák, / Pl: fára mászás,
karikagurítás/ és nagyon sokat szűkült az idő, hiszen mindig rohanunk valahová.
Mindezeken kívül egy másik probléma is körvonalazódik napjainkban. Tapasztalataim,
észrevételeim azt mutatják, hogy egyre nagyobb arányban fordul elő a gyermekek körében
valamely kiemelt figyelmet, különleges bánásmódot igénylő tünetegyüttes. A gyarapodás okai
bizonyosan többrétűek, és valószínűleg összefüggésben állnak a társadalmi változásokkal, az
életmód változásaival is. Ezek a tünetek, és folyamatos gyarapodásuk arra ösztönöz, hogy
keressem az okait, és lehetőség szerint megoldást találjunk arra, hogyan tudjuk megelőzni
kialakulásukat.

Az okok kereséséhez tudnunk kell, mely képességek, mely időben fejlődnek leginkább.
Gyarmati Éva (1995) a fejlődés folyamatát így bontja le.
a. Mozgás: születéstől két éves korig tart. A mozgás kapcsolatteremtést jelent a
külvilággal.
b. Beszéd: két-három éves kor, amikor megnő a szókincs és a nyelvi kommunikáció lesz
a döntő kifejezési forma.
c. A mozgás és az észlelés összehangolódása: 3-6 éves kor.
d. Az emlékezőképesség fejlődése: iskolás korban.
e. A felfogás, logika fejlődése: 12 éves kortól. Összefüggéseket lát meg, és rendszerez a
gyermek.
Ahhoz, hogy a gyermeket mindig kellő támogatásban részesítsük, ezekre a fejlődési
szakaszokra kell támaszkodnunk. Ez azért is nagyon lényeges, mert óvodáskorban a mozgás
és észlelés összehangolása a feladat, ehhez azonban fontos egy megfelelő alap, mind a
mozgásban, mind pedig az észlelésben, az idegrendszer megfelelő érettségében.
A különböző részképességek megfelelő éréséhez, fontos a veleszületett képességek, és a
támogató környezet is, hiszen az egyén fejlődésében a környezeti hatások és a gének szerepe
egyaránt meghatározó.
A fejlődéspszichológia jelenleg a kognitív fejlődést egy komplex folyamatként értelmezi,
amely mind a biológiai felkészültségen, mind a gyermeket nevelő, őt körülvevő fejlett
kapcsolatrendszerben alakul. A külső környezetnek, jelenségeknek kialakul egy belső agyi
reprezentációja. A XVIII. század szenzualista filozófusa Comenius szerint: „semmi nincs az
értelemben, ami ne lett volna előbb az érzetekben”
Most, napjainkban, a XXI. században egy jelentős megfigyelés is meghatározója lehet az
egyéni személyiségfejlődésnek. Moshe Szyf és Michael Meaney kutatók az emberek
viselkedését tanulmányozták, és arra keresték a választ, hogy vajon melyik hatás dominál
jobban az ember személyiségfejlődésében, a környezet, vagy a velünk született képességek.
Ekkor kezdték kutatni azt is, hogy a meglévő, velünk született képességeket hogyan lehet
befolyásolni a környezeti hatások révén. Ezt nevezik epigenetikai változásoknak, mely
változás olyan DNS szerkezetváltozást jelent, ami nem a genetikai kódot meghatározó
bázisszakasz változását hozza, csak a szakasz inaktívvá válik. Ilyenkor maguk a DNS-
szakaszok, melyek velünk születnek, nem módosulnak, azok átírása viszont valamilyen
környezeti hatás miatt változik. Ez a változás pedig hatással lehet az egyén egészségére, vagy
akár a viselkedésére is.
Arra jöttek rá a vizsgálatok során, hogy az ételek, vegyi anyagok, de akár a stresszhatások,
traumák, az öröm, és szeretet is egyaránt epigenetikai változásokat idézhetnek elő az egyén
életében, és azt tovább is örökítheti a jövendő nemzedéknek a géneken keresztül.
Ezek a felfedezések azért nagyon értékesek, mert visszavezethetőek a gyermekek körében
gyakorivá vált fejlődési zavarokra, a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek megnövekedett
számára.

A következő probléma, mely okozhatja a gyermekek körében sűrűbben előforduló zavarokat a
digitális világ hatása a társadalomra, gyermeki személyiségfejlődésre.
Azok a gyerekek, akiknek élményigénye a digitális eszközök által kielégül, de idegrendszerük
nem kap elég ingert a fejlődéshez, nehézségeik lesznek bizonyos tevékenységekben,
képességeik nem megfelelően fognak fejlődni. A természetes mozgásigény,
tevékenységközpontúság, spontán tapasztalatszerzés kimerül a passzív, nézhető élményekben.
„Virtuális világban virtuális képességeik fejlődnek. A gépek megkönnyítik az emberek életet,
de ez által egyben inaktívvá teszik.” 1
A gyermekek számára a mozgás a fejlődés alapja. Ahhoz, hogy az agy megfelelően
barázdálódjon, hogy kialakuljon a vesztibuláris rendszer, a testséma, a téri helyzetek,
viszonyok felépüljenek az agyban, abban mind a mozgás segít. Az egyensúlyérzék kialakulása
segíti az idegrendszer érését, mely felelős az ingerek feldolgozásáért. A szenzomotoros
tréningek során is azért fejlődik a gyermek hatékonyan, mert a mozgást erősítjük,
összekapcsoljuk más ingerekkel.
Az előbbiekben felsorolt okok talán részben magyarázatot adnak arra, hogy miért fordul elő
napjainkban, több esetben a gyermekek körében részképesség gyengeség, vagy más sajátos
nevelési igény.
A gyermekek fejlesztéséhez először is tisztában kell lenni azzal, hogy mely területen van
elmaradás, nehézség, a gyermeknek milyen területen vannak problémái, valamint jó az iránt is
kutatni, hogy milyen okok vezettek el idáig. Az ok azért is lényeges, mert ha a genetikus,
tehát vele született probléma, akkor csak családi terápia, a szülőkkel való szoros
együttműködés vezet eredményre.
Óvodáskorban a pedagógus a következő jeleket tapasztalhatja a részképességzavarral küzdő
gyermekeknél:
1. Mozgáskoordináció hiánya: sokszor elesik, futása, járása darabos vagy bizonytalan,
egyensúlyérzéke életkorához képest fejletlen, az alapmozgásokat nem tudja
szabályosan végrehajtani /mászás, kúszás, bújás/, izomtónusa gyenge, vagy görcsös.
2. Testséma zavara: a főbb, finomabb testrészeit nem ismeri fel, a térbeli helyzeteket
nem látja át.
3. Percepció-észlelés zavara:
1. vizuális percepció zavara: a látott ingereket nem képes megfelelően feldolgozni. A
rész-egész, alak-háttér viszonyt nem látja, vizuális differenciálás, vizuális memória
gyengeségben szenved, mely által a látott információk feldolgozása nehézkes.
2. auditív percepció zavara: a hallott információk feldolgozása nem megfelelő.
Nehezen tanul meg mondókát, verset, mese történetét nem érti, a hangokat nem
képes differenciállni.
3. taktilis percepció zavara: tapintás útján szerzett információk feldolgozásának
hibája. Nem képes a tárgyat tapintás útján felismerni.

1 Gyarmathy Éva: Ki van kulturális lemaradásban? http://www.diszlexia.hu/Cikkek/DigiDege.pdf

4. téri percepció: a térben való tájékozódás képessége, kezdve a saját testtel. Nem
ismeri a testrészeket, nem tud térben tájékozódni.

Ezeken kívül figyelme könnyen elterelhető, vagy megtapad, emlékezete megbízhatatlan,
ritmusérzéke kialakulatlan, a gondolkodási műveletekben életkorához képest elmaradt.
A nehézségek megoldására sok olyan módszer létezik, mely használható segítséget ad a
pedagógusoknak, szülőknek egyaránt. Mivel minden gyermek más és más, mindenkinek más
a környezete, ami hatással van rá, ezért a fejlesztésnek is egyénre szabottnak kell lennie.
Nehéz az óvodában, iskolában időt, helyet, és személyzetet biztosítani arra, hogy ezeket a
problémákat, nehézségeket kezeljük, de úgy gondolom, vannak olyan gyakorlatok, melyeket
gyakran ismételve nagyon sokat tehetünk a gyermekek fejlődéséért.
Ezekből a gyakorlatokból írnék le néhányat, melyet a közösségben is lehet végezni,
csoportosan.
Játékos gyakorlatok a részképességek fejlesztésére
1. Mozgáskoordináció fejlesztésére szolgáló gyakorlatok:
 Szabad mozgásos játékok: csúszás, kúszás, mászás, futás, ugrálás, oldalazva
szökdelés, lépcsőn járás stb.
 Mozgásutánzó játékok álló helyzetben, mozgó helyzetben pl. állatok mozgásának
utánzása, szoborjáték
 Szabályokhoz kötött mozgásos játékok pl.: jégkirálynő (alapmozgások)
 Az egyensúlyozást fejlesztő játékok, gyakorlatok pl. padon, kötélen, útvonalon járás,
guggolás, fél lábon állás, ugrálás, szökdelés, hintázó mozgások, forgások – lassan
forog a kerék mondókára
 Koordinált mozgások fejlesztése pl. ellentétes végtagmozgás – indiánszökdelés,
hintázás, lépcsőn járás váltott lábbal, akadályfutás, ugrókötelezés, hullahopp karika
használata
 Mozgássorok kitalálása, ütemezése
 Irányváltások, tempóváltások a mozgásban: jelre másik irányba futás, hátrafelé futás

2. Testséma fejlesztésére szolgáló gyakorlatok
 Testséma kialakítása: főbb és finomabb testrészek megismerése – hova süt a napocska,
funkciójuk, saját test elhelyezése térben, tájékozódás a saját testen
 Lateralitás kialakítása: egyik majd másik oldal erősítése, az oldalak változtatása,
oldaliság gyakorlása változó helyzetekben pl. körben
 Tájékozódás térben: viszonyfogalmak pl. tedd a kockát a szék alá stb., test mozgatása
megadott irányba
 Labirintus játék

3.1. Vizuális percepció fejlesztésére szolgáló gyakorlatok
 Alak-háttér megkülönböztetése (mi bújt el?)
 Azonosság, különbség észlelése
 Rész-egész pl. kép, rajz kiegészítése, mozaik játékok, puzzle
 Alak- és formaállandóság: ábrák felismerés elforgatva, egymásra rajzolva, változó
helyzetekben
 Alakállandóság (azonos formák különböző méretben, helyzetben)
 Változások megfigyeltetése
 Sorminták készítése

3.2. Auditív percepció fejlesztésére szolgáló gyakorlatok
 Hangfelismerés, hangdifferenciálás (zöngés-zöngétlen, hangszerek, hangos-halk,
magas-mély, gyors-lassú, rövid-hosszú)
 Ritmus visszatapsolása
 Akusztikus és diszkriminációs gyakorlatok, játékok pl. szó kiegészítése egésszé, hang,
szó, szótag kihallása felolvasott, meghallgatott szövegből
 Mese, vers hallgatása
 Szóláncok, ellentétek
3.3. Taktilis percepció fejlesztésére szolgáló gyakorlatok
 Mi van a zsákban – tapintásos játék
 Különböző anyagok megtapintása

3.4. Téri percepció fejlesztésére szolgáló gyakorlatok
 Körjátékok
 Tér bemozgása
 Terek körül határolása

Budapest, 2016. 09. 25.
Horváth-Veress Zsófia
Gyógypedagógus, Fejlesztőpedagógus, Óvodapedagógus, Közoktatás vezető